West Balkán 01. 15. - Saját szemszög
14.-én pénteken, az iskolában mindenki erről beszélgetettt, hogy ki jön a várva-várt szombati Noise Night Life bulira. Lesz mindenféle zene, ki mit szeret, nagy választék. Tényleg akármerre fordultam, mindenhol ezt hallottam. Mi is a szűkebb csoport, akik mentünk, szervezgettük, hogy hánykor találkozzunk, és hol. Másnap szorgosan készülödtem, hogy időben kiérjek a megbeszélt találkozóhelyre. Ez a 173 végállomás Újpalotai megállóját jelentette. Mikor a kis csapat minden tagja megérkezett, nekivágtunk a Pólusnak, hogy mindent bulizáshoz szükséges kelléket megvegyünk. Mikor ez megtörtént, visszamentünk a végállomásra, ahol még egy jó 10-15 percet kellet várnunk, mire a lassú 173-as beállt az indulópozíciójába. Iszogattunk, röhögcséltünk, nagyon jól éreztük magunkat, és hangsúlyoztuk többször is, hogy ÚÚÚRISTEN DE JÓ BULI LESZ EZ! Még pár ismerőssel találkoztunk a Nyugati térnél, a Westend felső bejárata előtt. Amikor már tényleg mindenki megérkezett, és megvolt, ez olyan 9- negyed 10 magasságában lehetett, elindultunk a West Balkán felé. Az átjáróból felmentünk a lépcsőkön a zöldségesek felé. Felértünk a lépcsőn, és én szerintem még soha nem láttam ekkora tömeget egy helyen. Körülbelül egy 200 méteres sor állt, de lehet hogy több volt. Pár ismerőssel találkoztunk valahol a sor közepénél, de úgy döntöttünk, hogy mi biztos nem várjuk ki ezt a bazinagy sort, úgyhogy kicsit előrébb furakodtunk, hogy hamarabb bejussunk, még 10 óra előtt mert akkor olcsóbb volt a beugró. Beálltunk a sorba, valahol a közepén lehettünk, 3 osztálytársammal, egymásnak voltunk nyomodva teljesen, mint a heringek, levegőt is nehezen lehetett kapni, volt hogy a lábam sem ért le egy ideig. Előről a biztonsági őrök lökdöstek, hogy menjünk hátrébb, hátulról pedig az a rengeteg ember, aki már szerett volna bulizni. Az volt a legjobb amikor mindkét oldalról jött a nyomás. Nagyjából már a biztonságiak mellett voltunk, lassan sorra kerültünk. A szekuritisek, a fiúkat végigmotozták, a lányoknak pedig belenéztek a táskájukban, hogy biztos legyen, hogy senkinél nincsen semmilyen szúró-vágó eszköz. Megkaptuk a rikító sárga karszalagot, 800 forint ellenében, majd mikor beértünk az előtérben vártuk, hogy a többiek is bejussanak. Lassan de biztosan mindenki bejutott, majd elkezdett kiscsapatunk előre törni, a lépcső felé, hogy feljussunk a 2. emeletre (vagy az 1.-re?) a ruhatárba. Akkor még nem volt olyan hatalmas tömeg, egész jól lehetett közlekedni, viszonylag egyszerűen feljutottunk az öltözőbe. Mindenki beadta a kabátját, egyik évfolyamtársam benne hagyta a telefonját, nehogy elhagyja. Bulizásra készen indultunk meg a lépcsők felé, a 4. emeletre mentünk fel, mert ott volt az electro. Eleinte alig voltak a termekben, a kisteremben éppen hogy 5-6 ember próbált táncnak nevezhető dolgot csinálni. Mi, már a megfogyatkozott csoport tagjai ültünk az ablak előtt kis padon, vagy párkányon, emlékszem nagyon tetszett, hogy teljesen kilehetett látni a Nyugatira, meg úgy Budapestre. Nemsokkal ezután átmentünk a nagyterembe, ahol az igazi nagy bulit vártuk, amiért tulajdonképpen mentünk. Eleinte a tömegben tomboltunk, meg páran vettek sört, és azt iszogattuk. Utána kicsit kifulladva, a nagy melegtől, hátramentünk ott leültünk a terem végében található lépcsőkre. Évfolyamtársam mondta hogy menjünk le a telefonjáért, nehogy valami gond legyen, hogy kiveszik a ruhatárosok a zsebéből, vagy hasonlók. Akkor már hatalmas tömeg volt, rengetegen voltak. Mikor leértünk a lépcsőnek egy bizonyos szintjére, beláttunk az öltözőbe, ahol az emberek egymást taposták, hogy betehessék kabátjaikat. Mondtam neki, hogy inkább menjünk fel vissza a többiekhez, most hanyagoljuk hogy oda lemenjünk. Fennvoltunk a teremben, beszélgettünk, jól elvoltunk és akkor kezdődött a hírözön. Kaptam egy SMS-t másik évfolyamtársamtól, hogy "gáz van, valakit megkéseltek, ahogy tudtok gyertek ki!". Nekünk ez úgy jött le, hogy ha kinnt késeltek, akkor jobb ha bent maradunk, biztonságosabb. Kicsit később kimentem a mosdóba pisilni, ott is egy jó 15 percet kellett várni mire sorra kerültem. Mikor próbáltam visszafele menni a terem felé, találkoztam évfolyamtársammal, engem keresett. Elindultunk együtt a terembe, és láttam, hogy egy usankás sárgamellényes rendőr a lépcsőn lefelé tereli az embereket. Megkérdeztem tőle hogy mi történt, és valami olyasmit mondott hogy valaki megsérült. Lefele mentünk hát, egy szál trikóban, még az ruhatárba se engedtek be minket, a lámpákat felkapcsolták a zenét meg kilőtték. Kiértünk az épületből a kb. 10-13 fokba. Próbáltam hívni osztálytársaimat, hogy merre vannak, de nem hallottak semmit, mert bennt még valamelyik teremben nagyban ment a buli. Kinnt álltunk, azt hittem, megfagyok, pedig éppen hogy egy 15 perc telt el. Nemsokkal ezután kijöttek osztálytársaim is, mondták hogy minden rendben van jól vannak, csak azt a termet kicsit később ürítették ki. Szóval ott állt több ezer ember és rengeteg rendőr a Nyugati téren. Kérdezősködtünk, hogy mi történt, mikor mehetünk vissza egyáltalán, a ruháinkért, mert idefagyunk. A rendőrök már nem tudtak mit mondjanak, unták a kérdezősködést, annyival lerendeztek minket hogy 2-3 óra.Végig az járt a fejemben, hogy mit kellene csinálni, anyuékat nem hívhatom fel mert halálra idegeskednék magukat, dijját meg nem akartam, mert úgysem tudott volna értem jönni, mivel jogsija nincs, a Simi meg beteg. Átzavartak minket a "melegedőbe", amit tulajdonképpen a Mc'Donalds volt, de ezt is azután, hogy legalább egy órát álltunk kinn a hidegben. Osztálytársam felhívta anyukáját, elmondta, hogy mi történt, és értünk jött, két kabáttal. Olyan 3 óra körül értem haza, felkeltettem dijját, és elmeséltem neki, hogy mi történt, már amennyire tudtam, mert eléggé remegtem, és ki voltam. Többször is eszembe jutott, meg jut még mindig, hogy mi is lehettünk volna.
14.-én pénteken, az iskolában mindenki erről beszélgetettt, hogy ki jön a várva-várt szombati Noise Night Life bulira. Lesz mindenféle zene, ki mit szeret, nagy választék. Tényleg akármerre fordultam, mindenhol ezt hallottam. Mi is a szűkebb csoport, akik mentünk, szervezgettük, hogy hánykor találkozzunk, és hol. Másnap szorgosan készülödtem, hogy időben kiérjek a megbeszélt találkozóhelyre. Ez a 173 végállomás Újpalotai megállóját jelentette. Mikor a kis csapat minden tagja megérkezett, nekivágtunk a Pólusnak, hogy mindent bulizáshoz szükséges kelléket megvegyünk. Mikor ez megtörtént, visszamentünk a végállomásra, ahol még egy jó 10-15 percet kellet várnunk, mire a lassú 173-as beállt az indulópozíciójába. Iszogattunk, röhögcséltünk, nagyon jól éreztük magunkat, és hangsúlyoztuk többször is, hogy ÚÚÚRISTEN DE JÓ BULI LESZ EZ! Még pár ismerőssel találkoztunk a Nyugati térnél, a Westend felső bejárata előtt. Amikor már tényleg mindenki megérkezett, és megvolt, ez olyan 9- negyed 10 magasságában lehetett, elindultunk a West Balkán felé. Az átjáróból felmentünk a lépcsőkön a zöldségesek felé. Felértünk a lépcsőn, és én szerintem még soha nem láttam ekkora tömeget egy helyen. Körülbelül egy 200 méteres sor állt, de lehet hogy több volt. Pár ismerőssel találkoztunk valahol a sor közepénél, de úgy döntöttünk, hogy mi biztos nem várjuk ki ezt a bazinagy sort, úgyhogy kicsit előrébb furakodtunk, hogy hamarabb bejussunk, még 10 óra előtt mert akkor olcsóbb volt a beugró. Beálltunk a sorba, valahol a közepén lehettünk, 3 osztálytársammal, egymásnak voltunk nyomodva teljesen, mint a heringek, levegőt is nehezen lehetett kapni, volt hogy a lábam sem ért le egy ideig. Előről a biztonsági őrök lökdöstek, hogy menjünk hátrébb, hátulról pedig az a rengeteg ember, aki már szerett volna bulizni. Az volt a legjobb amikor mindkét oldalról jött a nyomás. Nagyjából már a biztonságiak mellett voltunk, lassan sorra kerültünk. A szekuritisek, a fiúkat végigmotozták, a lányoknak pedig belenéztek a táskájukban, hogy biztos legyen, hogy senkinél nincsen semmilyen szúró-vágó eszköz. Megkaptuk a rikító sárga karszalagot, 800 forint ellenében, majd mikor beértünk az előtérben vártuk, hogy a többiek is bejussanak. Lassan de biztosan mindenki bejutott, majd elkezdett kiscsapatunk előre törni, a lépcső felé, hogy feljussunk a 2. emeletre (vagy az 1.-re?) a ruhatárba. Akkor még nem volt olyan hatalmas tömeg, egész jól lehetett közlekedni, viszonylag egyszerűen feljutottunk az öltözőbe. Mindenki beadta a kabátját, egyik évfolyamtársam benne hagyta a telefonját, nehogy elhagyja. Bulizásra készen indultunk meg a lépcsők felé, a 4. emeletre mentünk fel, mert ott volt az electro. Eleinte alig voltak a termekben, a kisteremben éppen hogy 5-6 ember próbált táncnak nevezhető dolgot csinálni. Mi, már a megfogyatkozott csoport tagjai ültünk az ablak előtt kis padon, vagy párkányon, emlékszem nagyon tetszett, hogy teljesen kilehetett látni a Nyugatira, meg úgy Budapestre. Nemsokkal ezután átmentünk a nagyterembe, ahol az igazi nagy bulit vártuk, amiért tulajdonképpen mentünk. Eleinte a tömegben tomboltunk, meg páran vettek sört, és azt iszogattuk. Utána kicsit kifulladva, a nagy melegtől, hátramentünk ott leültünk a terem végében található lépcsőkre. Évfolyamtársam mondta hogy menjünk le a telefonjáért, nehogy valami gond legyen, hogy kiveszik a ruhatárosok a zsebéből, vagy hasonlók. Akkor már hatalmas tömeg volt, rengetegen voltak. Mikor leértünk a lépcsőnek egy bizonyos szintjére, beláttunk az öltözőbe, ahol az emberek egymást taposták, hogy betehessék kabátjaikat. Mondtam neki, hogy inkább menjünk fel vissza a többiekhez, most hanyagoljuk hogy oda lemenjünk. Fennvoltunk a teremben, beszélgettünk, jól elvoltunk és akkor kezdődött a hírözön. Kaptam egy SMS-t másik évfolyamtársamtól, hogy "gáz van, valakit megkéseltek, ahogy tudtok gyertek ki!". Nekünk ez úgy jött le, hogy ha kinnt késeltek, akkor jobb ha bent maradunk, biztonságosabb. Kicsit később kimentem a mosdóba pisilni, ott is egy jó 15 percet kellett várni mire sorra kerültem. Mikor próbáltam visszafele menni a terem felé, találkoztam évfolyamtársammal, engem keresett. Elindultunk együtt a terembe, és láttam, hogy egy usankás sárgamellényes rendőr a lépcsőn lefelé tereli az embereket. Megkérdeztem tőle hogy mi történt, és valami olyasmit mondott hogy valaki megsérült. Lefele mentünk hát, egy szál trikóban, még az ruhatárba se engedtek be minket, a lámpákat felkapcsolták a zenét meg kilőtték. Kiértünk az épületből a kb. 10-13 fokba. Próbáltam hívni osztálytársaimat, hogy merre vannak, de nem hallottak semmit, mert bennt még valamelyik teremben nagyban ment a buli. Kinnt álltunk, azt hittem, megfagyok, pedig éppen hogy egy 15 perc telt el. Nemsokkal ezután kijöttek osztálytársaim is, mondták hogy minden rendben van jól vannak, csak azt a termet kicsit később ürítették ki. Szóval ott állt több ezer ember és rengeteg rendőr a Nyugati téren. Kérdezősködtünk, hogy mi történt, mikor mehetünk vissza egyáltalán, a ruháinkért, mert idefagyunk. A rendőrök már nem tudtak mit mondjanak, unták a kérdezősködést, annyival lerendeztek minket hogy 2-3 óra.Végig az járt a fejemben, hogy mit kellene csinálni, anyuékat nem hívhatom fel mert halálra idegeskednék magukat, dijját meg nem akartam, mert úgysem tudott volna értem jönni, mivel jogsija nincs, a Simi meg beteg. Átzavartak minket a "melegedőbe", amit tulajdonképpen a Mc'Donalds volt, de ezt is azután, hogy legalább egy órát álltunk kinn a hidegben. Osztálytársam felhívta anyukáját, elmondta, hogy mi történt, és értünk jött, két kabáttal. Olyan 3 óra körül értem haza, felkeltettem dijját, és elmeséltem neki, hogy mi történt, már amennyire tudtam, mert eléggé remegtem, és ki voltam. Többször is eszembe jutott, meg jut még mindig, hogy mi is lehettünk volna.
