Egyszer régen, még 2009 nyarát írtuk, mikor külső hatásokra eldöntöttem, hogy nekikezdek blogolni. Valahogyan napokon keresztül ‘filóztam’, hogy hol indítsam el, miről írjak, mi az amit leírhatok (gondolom mindenkinek a fejében megfogalmazódnak íratlan szabályok saját magával szemben) és mi az amit nem. Aztán lassan de biztosan eljutottam ahhoz a pillanathoz amikor megfogalmazódott az első (bár lényegtelen) bejegyzés. Fokozatosan gyűltek a postjaim, és napról napra jobban belejöttem. Kialakult egy bizonyos stílusom. Mindig arról írtam és írok is ami éppen foglalkoztat, írom a saját kis életem naplóját. Örömökről, csalódásokról és az egyéb témába sorolható bejegyzéseimről.

Úgy érzem az életemben egy elég fontos szakasz zárult le, a középiskola végeztével. Kezdődik a híres-neves NAGYBETŰS ÉLET. Most úgy érzem, eljött az ideje, hogy új blogot indítsak, és ott folytassam tovább az érdekfeszítő témáim vesézését. Maradtam ugyanaz aki eddig, de ez most más lesz…

Továbbiakban: http://kingusztm.wordpress.com

aranyköpések

Jó napot kívánok, jelentkezem sikeres érettségit tettem. Bővebben nem akarok nyilatkozni, annyit meséltem már, hogy nem szeretném még egyszer látni/hallani. Egy részlet:

Töri - Szent István államalapító tevékenysége

Irodalom - Kosztolányi Dezső - Édes Anna

Nyelvtan - Tudományos stílus

Szakmai - Turizmus kínálata / Szállodai kártérítés / Marketing mix jellemzése

Igazából nem ezzel a céllal kezdtem bele ebbe a bejegyzésbe, csak mivel megígértem magamnak, hogy ha leérettségizek mindenképpen azt írom meg először. Az elsődleges szándék az pár aranyköpés lejegyzése, amit a mai nagytakarítás (day 1) alatt találtam. Csak szép emlékek.

Simi és én beszélgettünk réges-régen ezen a galaxison egy esős napon:

"- Nem akarok holnap hajóval menni suliba!

 - Vegyél egy jet-ski-t.

 - De nincs rá pénzem...

 - Mért hajóra van?"     

A következő egy nyaraláson történt beszélgetés, az időjárásra jellemző a kánikula és a napsütés. A társalgás résztvevői Simi, Dió meg én:

"- Cicca add ide a napszemcsid!

 - Te hülye vagy?! Tudod mit kérsz tőlem?

 - Ez olyan mintha Mona Lisa tekintetét kérnéd."

Dia:

" banán + cica = baci"

Káttya:

 " rain egy kúrós!!"

Drága testvéremet azt hiszem tavaly megkértem, hogy segítsen felkészülni az év végi matek vizsgámra. A következő párbeszéd kettőnk között folyt le:

"- Matekhoz értesz? Szinusz?

 - Persze a2 + b2 = c2

 - Az pitagorasz tétel."

jövés-menés

Megint elég sok időt hagytam ki, de őszintén szólva teljesen megfeledkeztem a blogról.  Itt volt a sok program, a ballagás, érettségi, tanulás, tételezés, pihenés, egy-két kisebb buli a szünetben. Félig megérve, 3 nap hosszúságú küszöbön állok az érettségi ajtón. Egyre csak közeledek felé, szépen lassan, de biztosan megfontolva. Próbálok minden erőmmel rá koncentrálni, ami nem túl macerás, hogy az embernek állandóan rágják a fülét.

Még valamikor durván fél évvel ezelőtt, elég nagy változás volt az életemben. Eltávolodtam az akkor egyik legközelebbi barátomtól, aki a mindennapjaim része volt, nélküle levegőt is alig kaptam. Akkor nehezen, de túltettem magam rajta. Megtanultam nélküle élni, ami eleinte nagyon furcsa volt, főleg mikor nem tudtam mindenféle hülye kérdéssel hozzá fordulni. Más oldalán találtam magamat, olyan mellett, akivel soha nem tudtam igazán önmagam lenni, és kiteljesedni. Persze szép napokat/hónapokat töltöttünk együtt, nem ez a lényege, hanem az, hogy mellette nem az voltam aki szeretek lenni. A kocka megint fordulatot vett, megbeszéltük a dolgokat. Ez a pár hónapos "távollét" mindenképpen jót tett, lecsitultak a hullámok, a gondok/veszekedések a feledésbe merültek. Szidtam, sok dolgot mondtam róla, de azt hiszem az igazi barátság nem tud elmúlni.

Ha végeztem az érettségivel, nem az első dolgom lesz hogy bejegyzést írjak, de biztos fogok valamit pötyögni. Egyenlőre nem izgulok, majd kedd este ráérek elkezdeni. Csak legyek már túl rajta. Annyi programom lett, hogy nem szeretnék már ezen stresszelni... :) Reméljük a legjobbakat, és tessék nekem szurkolni!

Egy Pótolhatatlan Nagymama

Tegnap már megjegyeztem, hogy terveim között szerepel egy hosszabb bejegyzésnek a létrehozása. Igazából valami vidámat szerettem volna, boldogságtól és elégedettségtől duzzadót. Ezeket a terveimet egy most látott film szabotálta, mivel teljesen más irányba fordultak a gondolataim, kicsit elmélyedtem. Most ezek után éreztem azt, hogy erről kell írnom.

Régebben mikor kisebb voltam, mindig úgy tekintettem a nagyszülőkkel való találkozásokra, mint valamilyen kötelező eseményre, ahol mindig minden körülmények között mosolyogni kell és nevetéseket színlelni, még akkor is hogyha semmi kedvem nem volt az egészhez. Persze ezek csak egy idő után tűntek így, mert ha még ennél is régebbre gondolok vissza, eszembe jutnak a hétvégi kiruccanások a telekre. Mindig mosolyra görbül a szám ha arra gondolok hogy a málna szúrós ágait szögesdrót kerítésnek gondoltam, vagy hogy ugrálok az eperültetvények között. Talán ezek a legerősebb emlékképeim arról a helyről. Kiskoromban nagyon élveztem az ottlétet, főleg ez kötött össze minket a nagyszülőkkel. Nagyon sok mindent tanultam, még akkor is ha nem tudtam róla.
Fokozatosan, ahogy egyre nőttünk, egyre kevesebbet is jártunk ki. Ez persze csak egy alkalom, ami ritkult, mivel még ott volt a Karácsony, a születésnapok, névnapok, Húsvét és még sorolhatnám.

Aztán sok sok időt átugorva  2009 Karácsonyán, mint az előző évekhez hasonlóan 25.-én átmentünk a nagyszülőkhöz, a szokásos húsleves - rántott hús párost elfogyasztani. Minden a rend szerint ment, egy kis csevegés előtte a kanapén, és mivel az asztal már meg lett rendesen terítve, nekünk jóformán csak annyi volt a dolgunk hogy helyet foglaljunk. Már előtte is hallottuk hogy a Mamának alig van hangja, szinte csak suttogva mesélt. Elmesélte hogy orvosról orvosra járt, de semmi eredménye, csak egyre több gyógyszert szed hiába. Még abban az évben kiderült, hogy rákos, és kórházba kell mennie. Elég sokszor voltunk bent nála, hetente legalább egyszer. Mikor kiszálltunk a liftből, és közeledtünk felé örömmel látta hogy meglátogatjuk, hogy itt vagyunk. Kiültünk az erkélyre, ami a kórház park részére nézett. Mutatta a madarakat a fákon, a mókusokat, és élvezte a napsütést. A rengeteg látogatás alatt nem tűnik fel az embernek, hogy a betegség mennyit képes megváltoztatni valakin. De volt ami soha nem változott, az pedig a szemének a csillogása az örömtől. Az utolsó alkalommal mikor láttam, már úgy tűnt hogy feladta a harcot. Mikor megtudtam hogy nincs többé, fel sem fogtam igazából, nem éreztem semmit. Nem tudtam feldolgozni ezt a hírt, aznap estig, annyi idő kellett hozzá hogy felfogjam.
  Meg sem tudom mondani hányszor rágódtam már ezen, hogy mennyi minden máshogy lenne, ha még élne. Az elsők között jött volna oda hozzám a szalagavatómon, erőszakosan a kezembe nyomta volna a csokrát a ballagáson. A Karácsonyokról már nem is beszélve, mekkora ürességet hagy maga után a 25.-e. Akárhányszor egy baráti beszélgetés közben valaki mesél valamit a nagymamájával kapcsolatban, annyiszor jut ő eszembe. Biztos vagyok benne hogy vigyázol ránk odaföntről!

Azt hiszem nem ez volt a leghosszabb bejegyzésem,

 de az biztos hogy ezt írtam meg a legnehezebben...

kincsesláda

Másfél hete, hogy töretlenül fájdalom,

 Kínzó sebek útvesztőjét hordom lábamon.

 Lecsengő tüzet próbálja, szüzek prózája, kereszt

 Szakadatlan, 

Marad mozdulatlan a paplan.

 Fejemben furcsa dallam, nevetve súgja halkan, 

Elválaszthat erdő, mező minden úgy lesz majd, mint hajdan. 

Hiányzó alkatrész, vagy ettől az alkat kész, 

Figyelem, hogy honnan jöttél, ügyelném, hogy hová mész.

 Már másfél nap is sok tőled távol, 

Csodának látlak én téged, azért hiányzol.

 Azok vagyunk egymásnak, mint völgy a hegynek, 

Nélküled, mint partra vetett cseppje messzi tengernek.

 Félgőzzel félig megyek, addig fogom kezed, 

Hagyd, ha bolond leszek, csak had legyek veled. 

Lehetnék bástyád, vagy hömpölygő büszke ár,

 Őrzője kecses lépteidnek, mi szürkeségből fénnyé vált!

 Ez az a fajta dalszöveg, amit muszáj lejegyeznem, nehogy a feledés homályába merüljön. Nem is erőlködöm, nem találok rá szavakat. Lentebb a teljes dal  is meglelhető...

 Holnap megpróbálom picit összeszedni magamat és belemerülök a blogolásba. Legalább már tervben van! :)

kérdezz-felelek

Nem szoktam ilyet csinálni, de most találtam miközben turkáltam a neten, még egy 2008-ból származó kérdéssorozat, különböző kérdésekkel. Megtetszett úgyhogy úgy döntöttem egy próbát megér. Akinek nem tűnne fel esetleg, a kérdések lila színnel vannak jelölve a válaszok pedig feketével.

1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét? Azt hiszem tegnap mikor bulizni voltunk, és próbáltuk nem elveszíteni egymást a többiekkel.
2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd? Hát, tartom magamat annyira kreatívnak, hogy sikerüljön. Persze nem azon múlik de nem árt.
3. Bealszol a tévé előtt? Igen, volt már rá példa.
4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból? Miazhogy.
5. Nyertél már valaha betűző versenyt? Még csak nem is vettem részt rajta.
6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal? Hát annyi volt már, hogy nem tudom melyik volt a legnagyobb.
7. Gyorsan gépelsz? Igen.
8. Félsz a sötétben? Attól függ mit néztem előtte...
9. Most van valaki, aki tetszik? Az mindig van :)
10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod? Mert túl gyerek volt még.
11. Szerencse számod? 8
12. Nyertél már lottón? Egyszer igen azt hiszem.
13. Most iszol valamit? Most épp nem, de mindig itt van mellettem a barátom. (És most nem Johnnyra gondolok)
14. Okosnak tartod magad? Absolutely yes. Jó agyam van, mindenféle egoizmus nélkül. :D
15. Ettél valaha bogarat? Önszántamból nem.
16. Most van valaki, aki hiányzik? Van :)
17. Mit kérsz karácsonyra? Hugomékat itthonra.
18. Ismered a muffinembert? Kit?
19. Beszélsz álmodban? Szerintem nem, olyankor alszom, legalább akkor ne beszéljek.
20. Emlékszel az első csókodra? Emlékszel, bár nem volt túl romantikus, csak ilyen essünk túl rajta. Túlértékelik.
21. Reptettél valaha sárkányt? Nem igazán. Itt Pesten eléggé megbámulnának egy sárkánnyal.
22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova? Előző hónapban Aquaworld.
23. Sikeresnek tartod magad? Ez a kérdés még korai.
24. Kb. hány ember száma van a mobilodban? Hááát, mondjuk 50 körül.
25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat? Nem.
26. Mik a terveid holnapra? Éljem túl délig, aztán jöhet bármi.
27. Mit csináltál múlt hétvégén? Egyik barátomnál voltunk páran, pihizés, tévézés meg egyebek... :)
28. Most hiányzik a suli? Absolutely no.
29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret? Tegnap egy barátom. :)
30. Szeretsz szingli lenni? Néha igen, néha nem.
31. Szereted a szobádat? Igen, főleg manapság, nem tudom miért.
32. Ki a hősöd? Captain of Planet (Bolygó Kapitánya). Csak mert ő is a zöld jövőre törekedett.
33. Lógtál valaha a suliból? Teljes napot soha.
34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)? Lehet hogy elmegyek veszek egy forró fürdőt, vagy megmentem a világot a pusztulástól. Még eldöntöm.
35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál? Hát ha bárkit választhatnék, akkor vagy valamilyen híresség (nem magyar) akit szívesen megismernék, vagy egy jó barát akit eltudok addig viselni.
37. Ettél valaha kutyakaját? Nem, de mindig megakartam kóstolni.
38. Őszinte ember vagy? Igen, ami a szívemen az a számon. Maximum kegyes hazudozó.
39. Szereted a ham&eggs-et? Csak amit én csinálok.
40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van? Telefon, bérlet, kulcs.
41. Van valamilyen sebhelyed? Nem is egy. A legjellegzetesebb talán az ami a homlokomon van, de nem Voldemorttól, hanem egy kávézóasztaltól szereztem.
42. Szereted az akciót, a pörgést? Hát mikor hogy. Van mikor azért jobban esik csak úgy dögleni. :)
43. Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? Sikeres és boldog.
44. Mi a legnagyobb titkod? Most egy nagy titkom se jut eszembe, de amúgy sem írnám le.
45. Milyen gyakran telefonálsz? Csak akkor amikor szükséges.
46. Hiszel a szerelemben? Hiszek benne, de még úgy nem mutatkozott meg nekem igazán.
47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg? Ilyen mindenkinek van szerintem. :)
48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy srácban? Húha. Arc, kéz, szem, haj. Tudom hogy a négyből egy már az arcon van, de annak más a funkciója.
49. Mikor sírtál utoljára? Tegnap.
50. Kit öleltél meg utoljára? Ma a Macikát. :)
51. Jól kijössz a családoddal? Igen.
52. Hol van a mobilod? Ha jól emlékszem az ágyon hagytam.
53. Mit ettél utoljára? Milánóit gomba nélkül.
54. Mi a kedvenc színed? Talán a ilyen eperszín, vagy lila. Meg a fekete.
55. Milyen filmet láttál utoljára moziban? Amerikai Pite : A találkozó
56. Most milyen dalt hallgatsz? Demi Lovato - Give Your Heart A Break
57. Most mire vágysz? Jól esne egy hátmasszázs...
58. Melyik a kedvenc autód? Hát a Mustangok elég jól néznek ki.
59. Most nézel valamit a tévében? Azt se tudom hol a kapcsoló.
60. Kivel beszéltél utoljára mobilon? Még délután Macikával.

egy korszak

Annyi minden jár a fejemben... egyre közelebb és közelebb kerülök az érettségihez, és mondhatni ezzel együtt távolodok azoktól az osztálytársaimtól, akikhez manapság elég közel kerültem. Eszembe jutottak régebbi képeket nézegetve emlékek, pár vicces vagy épp drámainak mondható történet, amit megéltünk a 4 évünk alatt a középiskolában. És persze az egyik legizgalmasabb és legszebb nap, a szalagavató. Soha nem hittem volna hogy ennyire fogom élvezni, és ennyire meg tudok feledkezni arról a rengeteg, közel ezer emberről akik ott ültek és csak minket figyeltek. A csodaszép ruhákra, magunkra a szépséges királylányokra, és a mi kis hercegeinkre. A rengeteg emberre, akik segítettek megvalósítani ezt a csodaszép napot, és a szülőkre akik a pénztárcájuk mélyére néztek. Egészen biztos hogy egy életre szóló emlék, még akkor is, ha az évek haladtával egyre jobban kopik a kép.
Azokra az osztálykirándulásokra, amikor még minden normálisan zajlott, nem voltak kiéleződve hatalmas ellentétek, és nem ellenséget kerestünk egymásban, hanem egy segítő barátot. Amikor nem elsősorban a negatív tulajdonságait vettük észre valakinek, hanem azt figyelmen kívül hagyva találtuk meg a közös nevezőt. Annyi rengeteg minden megváltozott bennünk és nem csak egy dolog. Felnőttünk, és haladunk előre. Fáj a szívem mikor arról kérdeznek hogy mi lesz érettségi után, és egyesével sorolja mindenki mik a tervei. Ahányan vagyunk mind különböző tervek, emberek, lehetőségek. De hát, ez a korszak is hamarosan lezárul és egy vadonatúj kezdődik...