Eléggé régen írtam ide utoljára, most úgy éreztem ideje hogy picit alkossak, van miről írni. Igazából az utóbbi egy hétben bőven volt min gondolkoznom. Történtek olyan dolgok, amik lehet hogy bár picit késve is, de felnyitották a szememet, és rájöttem mi az amiben biztos lehetek, és miben nem. Tényleg rengeteget gondolkoztam, és örülök, hogy elértem idáig. Kiben bízhatok meg, és ki az akire ne nagyon számítsak. Sajnálom hogy ezt az egészet most így sikerült lezárnom magamban. Majd remélem változnak a dolgok...
Azt hiszem ideje lenne hogy lelkileg felerősödjek. Mostanában abszolút nem vagyok csúcsformában, sőt úgy érzem inkább mélyponton tengődök. Valahol egyszer hallottam, ha jól emlékszem egy műsorvezető nyilatkozta, hogy miért kell mindig mosolyognia a képernyőn? Hát azért mert az emberek ezt szokták meg, ettől lesz jobb napjuk, hiszen mindenki szereti a vidám embereket. Manapság, vagy legalábbis sokszor érzem én is hasonlóan magamat, hogy csak azért mosolygok mert a környezetem "megköveteli". Hiába van az, hogy szomorú vagyok, vagy esetleg belül már teljesen elfáradtam, és elhervadtam, amikor a barátaimmal vagyok, ha eleinte nem is, de fokozatosan felvidulok, mert azt az arcomat mindenki jobban szereti.
A másik oka, amiért erősnek kell lennem, az a drága egyetlen tetvélkém :). Nagyon nagyon iszonyatosan rossz az hogy nem tudok beszaladni a szobájukba, hogy mutassak neki egy videót, vagy meséljek neki valami vicces sztorit, vagy csak úgy beszélgessek vele, mert éppen unatkozom. Nagyon rossz az, hogy akárhova nézek, vagy valamit meglátok, meghallok, egyből ő jut eszembe. Egy dalról, egy képről, vagy videóról. Hiányoznak a szar poénjai, az unalmas történetei, és az hogy nem csak a cséről tud beszélni ( és remélem majd ha olvasod, megérzed benne az iróniát! :) ) Ez az egész olyan, mintha kivágtak volna belőlem valamit. Nélküle nem vagyok teljes. Hiányzik Diókának a "partnere" is, sógorkám. Fura az, hogy amikor ezt az egészet irom a gépénél, A SIMI GÉPÉNÉL, nem ül itt mellettem senki, hogy néha oldalba bökjön, vagy hátrarántsa a székemet. Vagy az is, hogy ha kérdezek valamit, nem kell órákat várnom a válaszra. Persze most csak viccesen próbálom megfogalmazni az egészet, de mindezek mellett ***vára ki****ottul hiányoztok. Még friss ez az egész helyzet, de lassan majd csak megszokom. :) Vigyázzatok magatokra
Sokszor eltakarja a belső érzelmeimet, hogy valójában hogyan is érzek, és még a legrosszabb pillanataimban is előtudják belőlem csalni azok az emberek, akik közel állnak hozzám. Mennyire jó az, amikor valakivel nem azért nevetsz, mert viccesnek találod ahogyan röhög, hanem úgy igazán tiszta szívből tudsz vele kacagni. Mert igen velem előfordul hogy inkább azon nevetek ahogy mások nevetnek. De amikor magadtól is tudsz jóízűen röhögni az isteni. Szintet léptem ez ügyben úgy érzem.