Betegen, kifolyt szemekkel, zsebkendő után kutatva, erős torokfájdalmakkal ülök a gép előtt, amikor jön a bevillanó fény pici agyamba. Egy röpke 2-3 hónapos kihagyás után újra irok, mert a nagy semmittevés közben beugrott hogy derééégen jártam errefelé. Pötyögtetnivalóm lenne bőven, bár ennek óriás méretü gátat szab a lustaságom. A csavarok kattognak fejemben, mi az amit érdemes megemliteni két fulladás között. Úgy döntök végül, megpróbálok egy rögtönzött nyári összefoglalót tartani a nyilván mindenkit ( ebben benne van a média is) rendkivül foglalkoztató életemről.
Július 16. - Augusztus 31.
Július közepén éppen a nyári gyakorlatomat töltöttem a Blaha Lujza tér szivében. Visszatekintve, emlékszem mikor az első nap után leültem pont ugyanebbe a székbe, hogy leirjam fárasztó napom történetét. A kemény kéthetes robotolásban, az első héten a housekeepingen, a második héten pedig konyhai segédként ügyeskedtem. A munka második részét jobban szivleltem, de kizárolag azért, mert hamarabb végeztem. Mikor szóltak hogy mehetek a porszivóért (utána már csak felmosás aztán gohome), egyenlő volt egy felszabaditással. Persze soha nem felejtem el Anikót, aki tud olaszul, vagy Bertát,aki beszorult a liftbe. Az utolsó munkanapon, az esti iszogatással egybekötött névnapi ünneplést terveztük Mazsival.
Elérkezett az este, szakadó eső, hűvös szél. A csajokkal egy Dózsa György úti lépcsőházba ültünk be, ahol borozgattunk. Nagy volt a jókedv, vártuk a fiúkat, akik egy röpke 2-3 óra veszekedés után meg is érkeztek. És ezt a sztorit innentől nem mesélem tovább, mert ez azóta is fel tud b*szni.
Július vége Augusztus első pár napja számomra elég ködös. Vicces is belegondolva, hogy mit csináltam abban az 1 hétben, ami ennyire nem ragadt meg. És mivel megy el az időnk ... Jókérdés.
Augusztus első napjaiban szólt anyum hogy menjek el vele vásárolni Pólusba, szeretne venni egy-két dolgot tecsóban, vagy körülnézne. Nem is értettem, hogy mért hét közben szeretne menni, mindig hétvégén megyünk vadászni. Gondoltam most ez nem kifogás, elmegyek vele, lesz ami lesz. Emlékszem már a vásárlás végén voltunk, Ancika pedig mindenhova iszonyatosan lassan ment be, mondtam neki hogy vegyünk egy stanglit a tecsóban, ha már ilyen tempóval repesztünk. Következő pillanatban cseng a telefonja, a vonal másik végén apum volt ( ilyenkor mindig felcsillan a remény, hogy talán értünk jön és hazavisz *.*), már hazafelé tart, és ha végeztünk akkor jön értünk. Több se kellett süvitettünk ki az épületből, szálltunk be a hüvös autóba. Pár perccel később nyitom a bejárati ajtót, lerakom a cuccokat az előszobában, majd kimegyek a konyhába hogy igyak egy pohár teát. Itt már valami nem volt kóser, A konyhapulton egy cigi dekkje csücsült, a szürőnél felállitva. Nem emlékeztem, hogy igy hagytam volna cigit, de biztos csak elfelejtettem. Sétálok be Diáék szobájába, kinyitom az ajtót, közben valamit babrálok a kezemmel. Elindulok a radiátor felé, közben jobbra nézek, látom hogy ott ül a Dia, megyek tovább. SOKK. Teljes fagyás, visszafordulok, agyamnak kellett egy pár ezred másodperc mig felfogta, mit is lát. Még csak a radiátor előtt tornyosuló hatalmas börönd se tünt fel. Csak annyit tudtam mondani: "baszki!!!!! ez miez hogyez?!" ... majd örömkönnyektől ázott selymes arcom.
Mai nap ennyit tudtam kicsavarni magamból, igyekszem minnél előbb folytatni.
Július 16. - Augusztus 31.
Július közepén éppen a nyári gyakorlatomat töltöttem a Blaha Lujza tér szivében. Visszatekintve, emlékszem mikor az első nap után leültem pont ugyanebbe a székbe, hogy leirjam fárasztó napom történetét. A kemény kéthetes robotolásban, az első héten a housekeepingen, a második héten pedig konyhai segédként ügyeskedtem. A munka második részét jobban szivleltem, de kizárolag azért, mert hamarabb végeztem. Mikor szóltak hogy mehetek a porszivóért (utána már csak felmosás aztán gohome), egyenlő volt egy felszabaditással. Persze soha nem felejtem el Anikót, aki tud olaszul, vagy Bertát,aki beszorult a liftbe. Az utolsó munkanapon, az esti iszogatással egybekötött névnapi ünneplést terveztük Mazsival.
Elérkezett az este, szakadó eső, hűvös szél. A csajokkal egy Dózsa György úti lépcsőházba ültünk be, ahol borozgattunk. Nagy volt a jókedv, vártuk a fiúkat, akik egy röpke 2-3 óra veszekedés után meg is érkeztek. És ezt a sztorit innentől nem mesélem tovább, mert ez azóta is fel tud b*szni.
Július vége Augusztus első pár napja számomra elég ködös. Vicces is belegondolva, hogy mit csináltam abban az 1 hétben, ami ennyire nem ragadt meg. És mivel megy el az időnk ... Jókérdés.
Augusztus első napjaiban szólt anyum hogy menjek el vele vásárolni Pólusba, szeretne venni egy-két dolgot tecsóban, vagy körülnézne. Nem is értettem, hogy mért hét közben szeretne menni, mindig hétvégén megyünk vadászni. Gondoltam most ez nem kifogás, elmegyek vele, lesz ami lesz. Emlékszem már a vásárlás végén voltunk, Ancika pedig mindenhova iszonyatosan lassan ment be, mondtam neki hogy vegyünk egy stanglit a tecsóban, ha már ilyen tempóval repesztünk. Következő pillanatban cseng a telefonja, a vonal másik végén apum volt ( ilyenkor mindig felcsillan a remény, hogy talán értünk jön és hazavisz *.*), már hazafelé tart, és ha végeztünk akkor jön értünk. Több se kellett süvitettünk ki az épületből, szálltunk be a hüvös autóba. Pár perccel később nyitom a bejárati ajtót, lerakom a cuccokat az előszobában, majd kimegyek a konyhába hogy igyak egy pohár teát. Itt már valami nem volt kóser, A konyhapulton egy cigi dekkje csücsült, a szürőnél felállitva. Nem emlékeztem, hogy igy hagytam volna cigit, de biztos csak elfelejtettem. Sétálok be Diáék szobájába, kinyitom az ajtót, közben valamit babrálok a kezemmel. Elindulok a radiátor felé, közben jobbra nézek, látom hogy ott ül a Dia, megyek tovább. SOKK. Teljes fagyás, visszafordulok, agyamnak kellett egy pár ezred másodperc mig felfogta, mit is lát. Még csak a radiátor előtt tornyosuló hatalmas börönd se tünt fel. Csak annyit tudtam mondani: "baszki!!!!! ez miez hogyez?!" ... majd örömkönnyektől ázott selymes arcom.
Mai nap ennyit tudtam kicsavarni magamból, igyekszem minnél előbb folytatni.
TO BE CONTINUED :)
