Megint elég sok időt hagytam ki, de őszintén szólva teljesen megfeledkeztem a blogról. Itt volt a sok program, a ballagás, érettségi, tanulás, tételezés, pihenés, egy-két kisebb buli a szünetben. Félig megérve, 3 nap hosszúságú küszöbön állok az érettségi ajtón. Egyre csak közeledek felé, szépen lassan, de biztosan megfontolva. Próbálok minden erőmmel rá koncentrálni, ami nem túl macerás, hogy az embernek állandóan rágják a fülét.
Még valamikor durván fél évvel ezelőtt, elég nagy változás volt az életemben. Eltávolodtam az akkor egyik legközelebbi barátomtól, aki a mindennapjaim része volt, nélküle levegőt is alig kaptam. Akkor nehezen, de túltettem magam rajta. Megtanultam nélküle élni, ami eleinte nagyon furcsa volt, főleg mikor nem tudtam mindenféle hülye kérdéssel hozzá fordulni. Más oldalán találtam magamat, olyan mellett, akivel soha nem tudtam igazán önmagam lenni, és kiteljesedni. Persze szép napokat/hónapokat töltöttünk együtt, nem ez a lényege, hanem az, hogy mellette nem az voltam aki szeretek lenni. A kocka megint fordulatot vett, megbeszéltük a dolgokat. Ez a pár hónapos "távollét" mindenképpen jót tett, lecsitultak a hullámok, a gondok/veszekedések a feledésbe merültek. Szidtam, sok dolgot mondtam róla, de azt hiszem az igazi barátság nem tud elmúlni.
Még valamikor durván fél évvel ezelőtt, elég nagy változás volt az életemben. Eltávolodtam az akkor egyik legközelebbi barátomtól, aki a mindennapjaim része volt, nélküle levegőt is alig kaptam. Akkor nehezen, de túltettem magam rajta. Megtanultam nélküle élni, ami eleinte nagyon furcsa volt, főleg mikor nem tudtam mindenféle hülye kérdéssel hozzá fordulni. Más oldalán találtam magamat, olyan mellett, akivel soha nem tudtam igazán önmagam lenni, és kiteljesedni. Persze szép napokat/hónapokat töltöttünk együtt, nem ez a lényege, hanem az, hogy mellette nem az voltam aki szeretek lenni. A kocka megint fordulatot vett, megbeszéltük a dolgokat. Ez a pár hónapos "távollét" mindenképpen jót tett, lecsitultak a hullámok, a gondok/veszekedések a feledésbe merültek. Szidtam, sok dolgot mondtam róla, de azt hiszem az igazi barátság nem tud elmúlni.
Ha végeztem az érettségivel, nem az első dolgom lesz hogy bejegyzést írjak, de biztos fogok valamit pötyögni. Egyenlőre nem izgulok, majd kedd este ráérek elkezdeni. Csak legyek már túl rajta. Annyi programom lett, hogy nem szeretnék már ezen stresszelni... :) Reméljük a legjobbakat, és tessék nekem szurkolni!
