zsáner

Ha valaki megkérdezi tőled, hogy mi jön be egy pasiba, akkor mit mondasz? Jellemzed hogy kedves, aranyos, ŐSZINTE, megértő aztán a külső tulajdonságok, tehát legyen szőke/barna/fekete/vörös, kékszemü, barna vagy csak szimplán igéző. Mikor régebben (igen, éééévekkel ezelőtt :D) engem kérdeztek, hogy mi a zsánerem, azt mondtam amit a legtöbb lány tanul, vagy összeszed innen-onnan : szőkehajú kékszemü, magas sportos. Igen mondhatni ez a legelterjedtebb azoknak a lányoknak a körében akiknek nincsenek különösebb igényeik.
Furcsa az saját magamon észrevenni hogy mennyire kialakult az izlésem. Voltak elvárásaim, persze most is vannak, de teljesen más dolgokkal kapcsolatos. Iszonyatosan fontos az mostmár, hogy legyen kisugárzása, legyen meg valami plusz benne ami miatt elkezd érdekelni. Ha már régebben is volt zsánerem, most is kell hogy legyen, de már nem a haj- és szemszin a döntő, hanem a borosta és a rövid haj. Ha emellett még kisugárzása is van akkor nincs miről vitatkozni...

Érdekes hogy se borostája nincs, sem kifejezett miliméteres hajszerkezete, mégis ...

első munkanap

Első munkanap a szakmai gyakorlaton, kánikula, nagy örömömre a szobákban időnként bekapcsolva hagyott klima, kócos haj, derék-hát- és izületi fájdalmak. Tömören.

Előzmények: Most hogy sikeresen lecsengett a a 11. osztály is, már-már látóhatárán a 12.-nek, a nyár egy kis időszakát a kötelező szakmai gyakorlat tölti ki. Ezt a budapesti Blaha Lujza téri Ibis Emke Hotelben töltöm, ahol felváltva dolgozom housekeeper/ éttermi segéd -ként.

Reggel 7 óra, telefoncsörgésre szaladok be a szobába, a reggeli szenvedős ébredésemet nem elemezném. Kis cimborám hivott, hogy pattanjak le, mert vár minket a csudijó munka. Komásan a buszon már nem volt olyan "csudijo", leszállás után begyüjtöttünk egy energiaitalt, a felpörgés reményében. Leültünk a szállodával szembeni kis buckákra, én elfogyasztottam házilag csomagolt szalámis-camambertes szendvicsemet, és megittam az üdcsit is. Minden erőnket összeszedve bevánszorogtunk a szállodában. Cimborám folyton erősitette bennem a reményt, hogy szerinte egészen biztosan össze leszünk osztva a munkában, de ez a kis magabiztosság egy pillanat alatt szertefoszlott, mikor az igazgató közölte a beosztást. Én kezdtem a housekeeping-el, volt egy pozitiv megérzésem, mondván hogy biztos nem lesz olyan k*rva szar. Hiába... A napirend nagyjából úgy zajlik, hogy 8kor kezdünk, előtte aki szeretne reggelizni, az megteheti, de nem kötelező, persze előtte már kis egyenruhánkba belebújtunk (fehér felső, fekete alsó, fekete cipő). Az első szobában akivel összeosztottak kedves "néni", egyszerüen nem tudtam eldönteni hogy milyen stilusban beszéljek vele, mi az elfogadott, Bertának hivják, hihetetlen gyorsasággal repesztett a folyosókon, felverte maga mögött a port. Nem, de valójában tényleg rettentő gyorsan dolgozott, képtelen voltam vele felvenni a lépést. Az első szobában tartott egy gyorstalpalót, hogy mit hogy végezzek el, mi a sorrend, a prospektusokat hogy állitsam be etc.. A második szobába mélyen megdöbbentem. Az ágynemü a földön, a szemét szanaszéjjel, cigicsikkek egy pohárban. Undorito. Első rossz élményem is innen származik (csak azért emlékszem ennyire a részletekre). Találtam egy tejes dobozt, még volt is benne, gondoltam nagy bátran hogy majd én kiöntöm, mivel ezt az utasitást kaptam minden szobában hagyott üveggel kapcsolatban. Kinyitni is kár volt. Senkinek nem kivánom, ezt az undoritó érzést, azt a szagot, az első napon majdnem telehánytam egy szobát. Nagyjábol ezek maradtak meg bennem, iszonyatosan kimerültem, fáradt vagyok. Kiporszivoztam 25 szobát és egy emeletet(előteret). Ebbe még nincs benne az ágyhúzás, a törölgetés. Holnap is vár a housekeeping, ugyan úgy 8 órára érkezek. Nap végén megkaptam a beosztásomat, amiből kiderül hogy pl. szerda, csütörtök a konyhán leszek, szóval 6-ra kell beérnem. Inkább az mint ez a mai nap. Meghaltam.

hogyvaneeeeez?!

Nincsen sirig tarto harag. Nem létezik, hogy két ember annyira ellentétben éljen (lehet egykor barátok is voltak ... ), hogy még életének utolsó óráit se tudná esetleges jobbátétellel, vagy megbocsátással megoldani. Nem lehetséges, hogy valakiben ekkora gonoszság lakjon. Azt sem hiszem el, hogy vannak rossz emberek. Biztos hogy nem rosszak, inkább valamilyen sérelem/trauma érte őket, és emiatt lelkileg leamortizálnak más embereket.Ez sokkal valószerübb.
Ellentétbe kerülök magammal, de tényleg érdemes megbocsájtani. Mondják, a legszebb dolog az életben a megbocsájtás. Mondják, aki egyszer megtette máskor is elköveti. A lényeg hogy tudd megalapozni a döntésed, és okosan cselekedni.