ők, ő, és én

Amikor teljesen egyedül érzed magad. Kilátástalanul.
Egyszerűen nem tudok megbízni senkiben igazán. Lehet velem/bennem van a hiba. Rengetegszer végighallgattam, hogy ne bízz meg senkiben csak a családodban. Ez lesz valószínűleg az egyik indoka ennek az egésznek. Teljesen senkiben, csak részben. Annyi soksok kétszínű műember, próbababa van a világban. Megszámolhatatlan. Nem tudom magamat jól érezni. Egy picit is úgy érzem hogy ismét a régi, megszólal a fejemben egy piros színű, intenzíven villódzó riasztó hangja, hogy állj! Ne engedd magadhoz közel, megint fájdalmat fog okozni, lezüllesz. Ne engedd magadhoz közel, úgyis lesz valami amin összevesztek, amiben természetesen megint te leszel a hunyó. Ne engedd magadhoz közel, mert minek? Soha nem számíthatsz rá úgy ahogy ő rád. Ez a nagy hiba. Benned megvan az, ami belőle hiányzik. Amikor szükséged lenne rá ( szándékosan hagyom ki hogy "leginkább") egyszerűen csak nincs ott. Nincs ott hogy megvigasztaljon, nincs ott hogy segítsen, nincs ott hogy akármi. És ez most főleg egy, de amúgy több emberről szól. Ezek a barátságok úgy érzem csak úgy vannak, értelmetlenül lógnak a levegőben, hogy néha legyen kihez szólnom nagy magányomban. A legnagyobb reményem az amit most 22.22kor kívántam ...

Azt most nem is kezdem el ecsetelni. Mekkora örömöt és egyensúlyt hozna az életembe. Legalábbis úgy gondolom ő lenne a másik oldalam. Ő lenne az aki elfeledteti velem azt a sok levegőben logó papucsállatkát. Erősen így érzem. Aztán az is lehet ez soha nem fog kiderülni, sőt inkább erre van nagy esély. Túlságosan kiszámíthatatlan. De hát, mint az tudjuk a remény hal meg utoljára ...

törlés... kész

Nincs kedvem visszagondolni, vagy leírni mi is történt velem ismét, mióta nem írtam. Csak annyit hogy szar ez így. A létező legnagyobb igazság a földön, AMI NEM LEHET A TIED MINDIG AZ KELL. Nem is sejti mekkora hatással van rám. Legalább tud a létezésemről, csak nem érdekli.

Mióta lecsengett a VampireDiaries Chicago-s epizódja, 20-30'as évek tüzében égek. Persze rajongásomnak nincs olyan óriási mérete, de azért mikor csendben ülök a gép előtt néha elsöprően átszalad a fejemen, minden mást kitörölve, és elkezdek keresgélni, nézelődni a témával kapcsolatban. Mennyire visszamennék, megnézni milyen is volt valójában, kíváncsi lennék az emberek viselkedésére. Arra nagyon :) Lehet tátva maradna a szám ...

Csak mert hasonló témájú könyvet olvasok :)