Na szóval akkor hogy is történt. Augusztus 19.én a korai ébredés után, irány a Péterffy Kórház, mandulaműtét céljából. Fél 8-ra kellett érkezni, evést ivást mellőzni. Mivel eléggé át vagyok állva nyáron a késői ébredésre, lefekvésre, körülbelül 3 körül sikeresen eltudtam aludni éjjel, ez annyit jelent hogy kemény 3 órás alvással vágtam neki a nagy napnak. Amikor megérkeztünk be kellett jelentkezni, felírták az adataimat, feltettek még pár egyéb kérdést is, majd a szobámhoz vezettek. Egy 20 év körüli lánnyal voltam egy szobában, akinek valami ciszta féleséget találtak a nyakánál. Az egész délelőttöt végigsírtam, majd olyan 12 körül bejött a nővérke, hogy akkor most ad egy injekciót, ami lassítja a nyáltermelést, így könnyebben fog dolgozni az orvos. Megkaptam a szurit, picit csípett, de azt mondta ez a normális. Vicces volt, mert utána mintha a könnycsatornáimat is mintha kiürítették volna, konkrétan nem tudtam sírni. A műtős nővérke, bejött hozzám fél 1 körül, hogy most vele kell mennem. Bevitt a műtő előtti steril szobába, kaptam a papucsomra zacskót és mondta hogy várjak. Ezalatt az idő alatt eléggé lenyugodtam, igazából a várakozás az ami jobban kikészített, mikor még semmi nem történt, de tudod hogy fog. Utána bejött a doki, fújt egy kis zsibbasztót a torkomra, amitől viccesen beszéltem, és olyan volt mintha valami idegen dolog lett volna a számban. Ezt addig fújta, ameddig az öklendezés el nem múlt, tehát nem reagált semmire a torkom. A műtéten jelen volt egy nővérke aki fogta a fejemet, és az orvos. Először kaptam egy zöld rucit, utána leültettek egy székbe. Az orvos elmagyarázta, hogy fog lezajlani ez az egész. Kaptam 3 injekciót a torkomba, hogy végképp ne érezzek semmit, egy picit feszült mikor beadta. Nem igazán tudom elmondani, hogy miket is csinált, mert közbe végig kinéztem az ablakon, hogy milyen szépen süt a nap. Hallottam ahogy kitépi a mandulát, majd mondta hogy készen van. Én ennek nagyon megörültem, egészen addig ameddig nem mondta hogy jöhet a másik oldal. Ott elejtettem egy finom kis "basszameg"-et. Nem tudom miért, de ha visszagondolok magára a műtétre, élveztem hogy vért köpök, mert úgy éreztem tőle magam mint egy bokszoló. :D Miután kijöttem a műtőből, 2 órán keresztül nem lehetett inni, enni,nyelni, csak köpni. Mondjuk nyeltem mert hát azért azt néha kell. Még aznap megittam körülbelül 2 liter folyadékot, azt mondták, hogy nagyon előresegíti a gyógyulást. Akkor még este bent kellett aludnom, kaptam két fájdalomcsökkentő injekciót, hogy tudjak aludni. Aztán másnap reggel mehettem haza, egyből le is feküdtem aludni, bent nem nagyon tudtam. A szenvedésekről majd a következő részben.
