2010. március 8., hétfő

de és majdnem

Voltunk pénteken bulizni, találkoztam egy sráccal, aki mély benyomást tett rám... DE azóta nem nagyon beszéltünk, alig pár szót. Hiányoznak a régi emberek az életemből, azok a felejthetetlen pillanatok, beszélgetések, emlékek... DE már nem olyanok mint régen voltak. Szeretném ha történne velem valami mostmár valami olyan amire azt mondhatom hogy igen, ezt én vittem véghez vagy ez velem történt és maradandó és büszke leszek arra amit csináltam.

Az a kedvencem, amikor reggel ülünk a buszon Momoval, és megbeszéljük az előző nap eseményeit, kivel mi történt, kivel találkozott, hol volt, mit látott/hallott stb. Amikor voltak ezek a nagy havazások, nem is olyan régen, sok reggelen mesélte, hogy "Képzeld el, reggel mentem a kocsihoz és akkorát estem MAJDNEM." Felmerült bennem, hogy milyen rossz az, hogy valami csak majdnem történt meg és itt most speciel nem az esésre gondolok. Én kis kárörvendő mondjuk röhögtem egészen a majdnem szóig. :)

Néha annyira visszamennék az időben, úgy hogy tudatában vagyok a már megtörténteknek, hogy máshogy csináljam azt amit elrontottam, akár csak egy jobb pillanat kedvéért is. Utolsó szónak annyit hogy remélem összejönnek a dolgok a fiúval, nevezzük Sz.-nek. Már MAJDNEM leírtam, DE végül nem. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése