2012. március 26., hétfő

emberismeret - 1. lecke


Nem a külső teszi az embert. Attól hogy valaki csinosan és vagy stílusosan fel tud öltözni, attól nem válik egyből kulturált úrhölggyé/gentlemanné. A minap volt szerencsém egy hasonló esettel, ez buzdított arra hogy billentyűt ragadjak.
Külsőleg túlságosan is rendben van a kis hölgy, értem ezalatt azt, hogy bolondulnak érte a "férfiak". Erős smink, néha talán túl sok is, itt-ott mosolygás közben repedező vakolat. Hogy egy kis mai szlenget használjak, tökéletesen illik rá a páwa jelző. Tudni kell róla ezenkívül, hogy szereti azt hangoztatni amit a másik fél hallani szeretne. A bájos és csillogó mosoly mögött semmi nyoma egy kis őszinteségnek. Még amit megemlítenék az a nevetése amit még nem hallottam soha igazán jóízűnek. Ezek után az alapismeretek után következzen az a része az írnivalómnak amiből kifolyólag megindult bennem ez az egész bejegyzés.A helyszín a budapesti belváros, ennél is pontosabban a Feneketlen Tó. A fent említett kis hölgy teljes természetességgel dobja a földre a palackot, amit azelőtt a boltban vett. Hozzátenném, hogy tőle körülbelül 2 méterre volt található egy kuka, és hogy nem vagyok nagy természetvédő, és nem élek teljesen környezettudatosan, de én is, és szerintem rajtam kívül elég sok ember megtette volna ezt a hatalmas lépést a bolygónként. Ez volt az első strigula. A következő a listán a kifejezésmód. Soha életemben nem néztem ki egy hasonló jól öltözött emberből, hogy így beszéljen. Nem igazán szokott zavarni ha a környezetemben elszáll egy-két nemi szerv mások szájából vagy egyéb szitkozódás, velem is megesik hogy csúnyán beszélek ( sőt), de ez nekem is betett. Nem tudom hogy ez csak azért jött így belőle, mert nekünk a többieknek próbált imponálni úgymond ezzel, vagy mert tényleg ilyen. A többi olyat hogy böfögés, röfögés és köpködés már nincs kedvem ragozni, mert tényleg csak felidegesítem magamat.
Befejezésképpen csak annyit, hogy muszáj volt megírnom ezt a posztot, hogy jobban emlékezetembe véssem ennek a kis hölgynek a viselkedéskultúráját, így később visszaolvasva felfrissítsem a róla alkotott saját képemet.

Bolygó kapitány létemre, persze hogy ferde szemmel nézek arra, aki szemetel.

2012. március 24., szombat

1monthleft

Elég rég nem írtam... hol elfelejtem, hol nincs kedvem hiába jut eszembe, és van úgy hogy az időm nem engedi bár az a legritkább. Most sincs kedvem igazából írni, nincsenek olyan mélységű gondolataim hogy azokat lejegyezzem. Zajlik minden lassan beindul az érettségi gépezet, és annál lassabban ér véget. Utána egy rövid nyári szünet következik, a legeslegutolsó, remélem hogy tele programokkal, tücskökkel meg köcsögökkel. Egy hónap múlva véget ér életemnek az egyik legmérvadóbb szakasza, az élet előiskolája. Sok embert ismertem meg és láttam át a szitájukon, vagy sajnos épp nem, de az biztos hogy sokat tanultam, ezúton is üzenem nekik hogy bekaphatjátok. Túlnőttem rajtatok, nem tudtok lesöpörni.

Bonjour

2012. március 5., hétfő

a 90-es évek

Biztos nem csak velem fordul elő, hogy visszavágyom az időben. Egészen pontosan átgondolva nem tudom melyik évemre mennék vissza leginkább, csak annyit tudok hogy a 90-es évekbe. Sok más embernek (annyira áttudom érezni), a fiatalságukat, a tinikorukat jelentette. Azt, hogy a lassabbnál lassabb számokra táncoltak a "nagy szerelmükkel", az első csók, felütötte a fejét az igazi old school hiphop. A világ sokkal békésebb és biztonságosabb volt. Könnyebben és szívesebben indult el a fiatalság (persze ez nem csak rájuk vonatkozik) szórakozni akárhova. Létrejött egy olyan típusú vígjátékfajta amit sokan a jelenben, manapság csak tipikus amerikai vígjátéknak nevezünk.
A 90-es évek ezt jelentik sok embernek. Nekem a gyerekkoromat jelenti. Azt az időszakot amikor a legnagyobb problémám az volt, hogy nem tudok még hintázni. A hétvége egyik napi fő elfoglaltsága, hogy megtanuljak biciklizni, és ezt a tudásomat kedves velem egykorú kis gombócoknak fitogtassam. Amikor a vasárnap délután nem telhetett el közös legózás, és tévénézés nélkül.Nem volt rajtam semmilyen teher, csak annyi volt a dolgom hogy egyek, igyak és mosolyogjak. Ekkor estem át első komolyabb (biciklimen) balesetemen, fejeltem meg egy kerek asztalt, és ebben az évtizedben születtem. Szívesen visszamennék az időben, és találkoznék a gyerekkori énemmel.

Aki pedig nem érezte még át eléggé, hogy miről is olvasott, annak itt van ez a rövid kis emlékeztető. Valójában csak egy számot szerettem volna kitenni, de így hatásosabb. Nekem a legemlékezetesebb 0:46 másodpercnél kezdődik. Az volt az első igazi kedvenc. :)