egy korszak

Annyi minden jár a fejemben... egyre közelebb és közelebb kerülök az érettségihez, és mondhatni ezzel együtt távolodok azoktól az osztálytársaimtól, akikhez manapság elég közel kerültem. Eszembe jutottak régebbi képeket nézegetve emlékek, pár vicces vagy épp drámainak mondható történet, amit megéltünk a 4 évünk alatt a középiskolában. És persze az egyik legizgalmasabb és legszebb nap, a szalagavató. Soha nem hittem volna hogy ennyire fogom élvezni, és ennyire meg tudok feledkezni arról a rengeteg, közel ezer emberről akik ott ültek és csak minket figyeltek. A csodaszép ruhákra, magunkra a szépséges királylányokra, és a mi kis hercegeinkre. A rengeteg emberre, akik segítettek megvalósítani ezt a csodaszép napot, és a szülőkre akik a pénztárcájuk mélyére néztek. Egészen biztos hogy egy életre szóló emlék, még akkor is, ha az évek haladtával egyre jobban kopik a kép.
Azokra az osztálykirándulásokra, amikor még minden normálisan zajlott, nem voltak kiéleződve hatalmas ellentétek, és nem ellenséget kerestünk egymásban, hanem egy segítő barátot. Amikor nem elsősorban a negatív tulajdonságait vettük észre valakinek, hanem azt figyelmen kívül hagyva találtuk meg a közös nevezőt. Annyi rengeteg minden megváltozott bennünk és nem csak egy dolog. Felnőttünk, és haladunk előre. Fáj a szívem mikor arról kérdeznek hogy mi lesz érettségi után, és egyesével sorolja mindenki mik a tervei. Ahányan vagyunk mind különböző tervek, emberek, lehetőségek. De hát, ez a korszak is hamarosan lezárul és egy vadonatúj kezdődik...