egy barát

Nem is tudom hol kezdjem. Magamban őrjöngök hogy mi lett vele. Régebben tök normális volt, mindig beszéltünk elég sokat találkoztunk, dumálgattunk, söröztünk, vagy esetleg lelkiztünk. Sokat volt szarul a barátja miatt, sokat veszekedtek, és én általában ott voltam, hogy megvigasztaljam. Most fordult a kocka, nekem lenne szükségem rá... De most meg annyira más lett. Az egy dolog hogy én hívom fel két hét után hogy mi van vele meg hasonlók. Neki én csak akkor jutok eszébe ha kell valamiben neki a segítségem. 10 percen keresztül úgy tesz a telefonban mintha tényleg érdekelné mi van velem, aztán végül kinyögi hogy kéne neki ebben-abban egy kis segítség. De az hogy a szülinapomon annyit odalökjön egy sms-ben hogy "bazdmeg boldog szülinapot" az már nehezére esik neki. Jó most nem azért, de 3 év barátság után szerintem elvárhatom, hogy felköszöntsön. Már mondtam neki egy párszor, hogy csak akkor jutok az eszébe amikor kell valami, amit én tudok megcsinálni, nem is tagadta(igazad van, ne haragudjak stb.). Összeköti a kellemest a hasznossal. Kíváncsi leszek holnap felfog-e hívni. Hatalmasat csalódtam benne, nagyon megváltozott, és rossz irányba viszi az gyökér...

Később remélem majd rájön, hogy nekem volt igazam.