2012. február 9., csütörtök

kiszabadult a szörny

A téli depresszióm tovább folytatódik, szóval akinek nem ínye az ne olvassa. Én is unom már, szívesebben lennék boldogabb de nem megy most még.

Hazafele úton azon kaptam magamat hogy hihetetlen mértékű indulat, düh, harag, idegesség, veszekedési vágy árasztotta el az ereimet. Csak hogy valakit helyben hagyjak, vagy szétverjek egy bokszzsákot. Úgy érzem nem találom a helyemet, egyedül vagyok, remélem hogy ez csak átmeneti elmezavar. Egy hete már, hogy újra felnyitottam valamit, egy olyan régi dolgot, amit egy félévre, azelőtt pedig egy évre teljesen lezártam magamban. Nem kellett volna, de nagyon nem. Megint láttam a fényt az alagút végén, elkezdtem pozitívabban gondolkodni és reménykedni. Bíztam benne, és még most is bízom, hogy volt értelme annak, hogy újra szenvedjek. Eljutottam arra a szintre, hogy nem fogom annyiban hagyni, úgy érzem hogy remeg alattuk a talaj, és muszáj valamit tennem. Remélem hogy sikerül, akkor biztos én lennék a legboldogabb. Egyenlőre ez van, de ez egy kurva nagy szívás.

Nem utolsó sorban, igazán lehetne már jobb idő, lehet hogy kicsit felengedne ez a rosszkedv is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése