mandulamütét vol. 2

Szóval akkor ott fejeztem be, hogy hazatértem a kórházból. Ez itt már nem olyan hosszú rész. Itthon lefeküdtem aludni, nagyon gyenge voltam, és éhes ezt a részét nem gondoltam át alaposan a műtétnek. Én a lyukas gyomrú nem ehetek rendesen 2 hétig. Műtét másnapján végig darált kajákat ettem, darált sonka, rántott hús és csupa ilyen finomságok. Műtét után 2 nappal már tejben áztatott babapiskótát, meg pudingot is ettem, és az ágyban fekve dijó laptopjáról neteztem, meg néztem a sorozatokat. Akkor este mondtam tesónak hogy nagyon szeretnék már játszani, úgyhogy valahogyan meg kellett oldani ezt a helyzetet. :D Simi asztalához van egy ilyen gurulós fiók, azt az ölembe raktuk, azon volt a billentyűzet meg az egér, és a laptop pedig párnán az ölemben. Szenvedésem kb. 1 hétig tartott ezalatt elfogyasztottam 1 doboz Cataflamt. Következő héten kedden volt Merci pótvizsgája és még megígértem neki műtét előtt, hogy akármi lesz, elkísérem. Miután megírta az írásbelit, elmentünk Westendbe, kajálni. Amikor visszaindultunk sulihoz éreztem, hogy valami lepottyant a torkomban, legalábbis valamit lenyeltem. Valószínű, hogy a heg volt az ami leesett, mert a 8-9 napos helyett, nekem már a 6. napon lejött a seb. Még jó, hogy rengeteget iszom. Azóta minden oké, bár észrevettem, hogy a G betűt érdekesen mondom. :D

Tartok majd egy kis Erdélyi beszámolót is azt majd később. :D

mandulamütét vol. 1

Na szóval akkor hogy is történt. Augusztus 19.én a korai ébredés után, irány a Péterffy Kórház, mandulaműtét céljából. Fél 8-ra kellett érkezni, evést ivást mellőzni. Mivel eléggé át vagyok állva nyáron a késői ébredésre, lefekvésre, körülbelül 3 körül sikeresen eltudtam aludni éjjel, ez annyit jelent hogy kemény 3 órás alvással vágtam neki a nagy napnak. Amikor megérkeztünk be kellett jelentkezni, felírták az adataimat, feltettek még pár egyéb kérdést is, majd a szobámhoz vezettek. Egy 20 év körüli lánnyal voltam egy szobában, akinek valami ciszta féleséget találtak a nyakánál. Az egész délelőttöt végigsírtam, majd olyan 12 körül bejött a nővérke, hogy akkor most ad egy injekciót, ami lassítja a nyáltermelést, így könnyebben fog dolgozni az orvos. Megkaptam a szurit, picit csípett, de azt mondta ez a normális. Vicces volt, mert utána mintha a könnycsatornáimat is mintha kiürítették volna, konkrétan nem tudtam sírni. A műtős nővérke, bejött hozzám fél 1 körül, hogy most vele kell mennem. Bevitt a műtő előtti steril szobába, kaptam a papucsomra zacskót és mondta hogy várjak. Ezalatt az idő alatt eléggé lenyugodtam, igazából a várakozás az ami jobban kikészített, mikor még semmi nem történt, de tudod hogy fog. Utána bejött a doki, fújt egy kis zsibbasztót a torkomra, amitől viccesen beszéltem, és olyan volt mintha valami idegen dolog lett volna a számban. Ezt addig fújta, ameddig az öklendezés el nem múlt, tehát nem reagált semmire a torkom. A műtéten jelen volt egy nővérke aki fogta a fejemet, és az orvos. Először kaptam egy zöld rucit, utána leültettek egy székbe. Az orvos elmagyarázta, hogy fog lezajlani ez az egész. Kaptam 3 injekciót a torkomba, hogy végképp ne érezzek semmit, egy picit feszült mikor beadta. Nem igazán tudom elmondani, hogy miket is csinált, mert közbe végig kinéztem az ablakon, hogy milyen szépen süt a nap. Hallottam ahogy kitépi a mandulát, majd mondta hogy készen van. Én ennek nagyon megörültem, egészen addig ameddig nem mondta hogy jöhet a másik oldal. Ott elejtettem egy finom kis "basszameg"-et. Nem tudom miért, de ha visszagondolok magára a műtétre, élveztem hogy vért köpök, mert úgy éreztem tőle magam mint egy bokszoló. :D Miután kijöttem a műtőből, 2 órán keresztül nem lehetett inni, enni,nyelni, csak köpni. Mondjuk nyeltem mert hát azért azt néha kell. Még aznap megittam körülbelül 2 liter folyadékot, azt mondták, hogy nagyon előresegíti a gyógyulást. Akkor még este bent kellett aludnom, kaptam két fájdalomcsökkentő injekciót, hogy tudjak aludni. Aztán másnap reggel mehettem haza, egyből le is feküdtem aludni, bent nem nagyon tudtam. A szenvedésekről majd a következő részben.

lovely bones

-Buckley! - szólt át apa a nagyszobából. - Gyere, monopolyzz velem!
Kisöcsémet még soha nem hívta senki monopolyzni. Kicsi vagy még hozzá, mondogatta mindenki, de hát mit tesz a karácsony.

- Látod ezt a cipőt?
Buckley bólintott.
-Szeretném ha jól odafigyelnél arra, amit most mondok, jó?
-Susie-ról? - kérdezte kisöcsém, megérezve az összefüggést köztem és a cipőcske közt.
-Igen. Elmondom hol van Susie. Ez a cipő volt Susie bábuja amikor játszott - mondta apa. - Én az autóval vagyok, vagy néha a talicskával. Lindseyé a vasaló, és amikor anya is beszáll, akkor az övé az esernyő.
Buckley minden idegszálával figyelt.
- Most tegyük az összes bábut a táblára, jó? - mondta apa. - Rajta állítsd fel őket!
Buckley a bábukba markolt, aztán újra, amíg az összes ott nem állt a két pakli szerencsekártya között.
-Mondjuk azt, hogy a többi bábú pedig a barátainké.
-Például Nate-é?
-Jól van, legyen Nate barátodé a kalap. A tábla pedig a világ. Na most ha azt mondanám, hogy amikor dobok a kockával, az egyik bábut el kell venni, az mit jelentene?
-Hogy nem játszhat tovább?
-Úgy van.
-Miért?
Buckley apára meredt; apa arca most megvonaglott. Nem akarta azt mondani, hogy "mert nincs igazság a földön", vagy "mert ez az élet rendje". Valami találót akart, amivel megmagyarázhatná egy négyéves gyereknek a halált. Átkarolta Buckley derekát.
-Susie meghalt - mondta végül, mert nem volt olyan játékszabály, amit indokul felhozhatott volna. - Tudod, mit jelent ez?
Buckley kinyúlt, és a kezével eltakarta a cipőt. Aztán fölnézett apára, jól válaszolt-e.
Apa bólintott.
-Többé nem fogod látni Susie-t kicsim. Egyikünk se. - Elsírta magát. Buckley belebámult apánk szemébe, és nem értette igazán. A cipőt a kisasztalán tartotta, amíg aztán egy nap el nem tűnt, és akárhogy keresték, nem került elő.

"- Dehogy is, hát bazdmeg eldől és széttörik."
"- Hát sajnos Kar nem tudott eljönni, Oki meg egyedül nem vállalta, de itt van Nyak!"
"- Pocahontas fuxxal a nyakába : 10% indiánság, 90% rajság"

majdmajdmajd

Hát most már túl vagyok egy hete a mandulaműtéten, majd leírom részletesebben is de most nincs kedvem hozzá. Holnap jön a várva várt BECUP és nagy az izgalom. Majd lesznek pótlások. :)

egyszervolt...

Egyedül vagy és sírsz miatta, tükörbe nézel, megpróbálod minden nyomát eltüntetni a könnyeknek, hogy senkinek ne tűnjön fel. Picit összeszeded magad, erőt gyűjtesz és kimész az emberek közé. Mész pár lépést, de megint összeomlasz, mert eszedbe jut, milyen jó lenne ha... de nem lehet. Leülsz egy csendes sarokba távolabb a nagyközönségtől, ahol remélhetőleg, és valószínűleg senki sem lát és megint elkezdesz gondolkozni a reménytelenen. Ekkor odajön melléd, és megkérdezi, hogy mi a baj. Te meg csak ülsz és nem mondhatod meg neki szemtől szemben, hogy az ő hiánya a legnagyobb gondod. Zsepit ad, te elfogadod, próbál megnyugtatni, nem is tudja, hogy teljesen másról van itt szó. Nem sejti, hogy szeretnél vele lenni, minél több időt, bár ez nem valósulhat meg. Valahol mégis látod az a kiskaput. Elhiszed, hogy igenis az enyém lehet és tudod, hogy ez befog következni. Mert be kell következnie. És csak remélheted, hogy így lesz...