Emlékszem mikor kisebb koromban körülbelül 8-9 évesen mérföldkőhöz jutott csöppnyi életem, és úgy határoztam hogy elkezdek blogolni. Persze az alapötlet nem a saját fejemben született meg, hanem a tipikus amerikai filmek által, amiket abban a korban bámultam. Mindig irigyeltem őket, hogy saját naplójuk van, mennyire izgalmas ahogy írnak a körülöttük lévő dolgokról. Most is átérzem azt amit akkor éreztem. A sokszínűségről (itt nem a napraforgó emberekre gondolok), a rengeteg élményről ami velük történt, a hatalmas problémáikról és a többiről. Felbátorodva tehát a "példát mutató" filmeken, én is belekezdtem egy saját kötet megformálásába. Viszonylag elég hamar rájöttem arra, hogy a saját problémáim és gondolataim, közel sem annyira izgalmasak mint ahogy azt előzőleg képzeltem. Pedig egy darabig tényleg szorgalmasan írtam minden nap, hogy mik történtek az iskolában, milyen zenét hallgattam éppen aznap, vagy hogy kit utáltam meg egy teljes órára. Évekkel később mikor a kezembe akadt, csak a fejemet fogtam. Nem tudtam eldönteni hogy sírjak inkább vagy nevessek. Érdekes, hogy most újra írok, bár nem a filmek indíttatásából, sokkal inkább saját célokból. Az is érdekes, hogy már nem papírra vetem a betüket, hanem a billentyűzetet nyomkodom... változnak az idők :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése